Tartalom
Az irodalmi krónika kortárs narratív műfaj, az újságírás és az irodalom közeledésének terméke, amelyben az olvasónak irodalmi eszközökön és forrásokon keresztül valós epizódokat (vagy képzeletbeli, de valós kontextusban megfogalmazott) kínálnak.
Az irodalmi krónikát általában nehezen meghatározható műfajnak tekintik, amely ötvözi a fikciót és a valóságot, a nézőpontokat és a kutatási adatokat tetszés szerint, azzal a céllal, hogy az olvasó számára az átélt élmény nagyon szoros rekonstrukcióját kínálja. a szerző.
Ebben az értelemben a mexikói krónikás Juan Villoro "próza kacsacsoportként" definiálja, mivel az állathoz hasonlóan különböző fajokra jellemző.
- Segíthet: Rövid krónika
Az irodalmi krónika jellemzői
Noha az ilyen sokszínű műfaj jellemzőinek bonyolult rögzítése, a krónikát gyakran egyszerű narratívaként, erős személyes hangvételűnek tekintik, amelyben történelmi vagy időrendi kontextust kínálnak az elbeszélt események keretéül.
Az újságírói vagy újságírói-irodalmi krónikával ellentétben, amelyben az igaz tényekhez való hűségről gondoskodnak, az irodalmi krónika szubjektív leírásokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik személyes felfogásuk továbbadását.
Bizonyos esetekben, mint a Megjövendölt halál krónikája írta Gabriel García Márquez vagy in Marsi krónikák Ray Bradbury szerint ez a kontextus inkább ürügyként szolgál a teljesen kitalált események feltárására. Más megközelítések, például a Gay Talese vagy az ukrán Nobel-díjas Svetlana Aleksievich megközelítései, inkább újságírói hatást váltanak ki, ragaszkodva a valós szereplők életéhez vagy a történelem igazolható eseményeihez.
- Lásd még: Irodalmi szöveg
Példa irodalmi krónikára
Miguel Ángel Perrura "látogatása Cortázar városában"
Ennyi Cortázar elolvasása után Buenos Aires ismertté válik. Vagy legalábbis egyfajta Buenos Aires: francia stílusú, kávézók, könyvesboltok és passzusok, minden varázslattal, amelyet ez az argentin szerző száműzetésből nyomott rá.
És Cortázar 1981-ben a francia állampolgárság mellett döntött, tiltakozásul az országát pusztító katonai diktatúra ellen, amelyből a peronizmussal ellentétben évtizedekkel korábban elhagyta az országot. Vitathatatlanul megfosztották városának királyi jelenlététől, a szerzőtől Hopscotch Pontosan saját emlékeinek, vágyakozásának és olvasásának megalapozásával folytatta saját városának létrehozását. Éppen ezért szereplői soha nem úgy beszéltek, mint a kortárs Buenos Aires, ahová 1983-ban visszatért, amikor a demokrácia visszatért, hanem inkább ahhoz a távoli Buenos Aireshez, amelyet fiatalon hagyott maga után.
Egy hozzám hasonló Cortázar-olvasó számára, aki születése óta spanyol, Buenos Aires a mágikus és paradox aurája volt a való életnek. Természetesen nem így, vagy éppen nem így. Az argentin főváros minden bizonnyal egy bájos város, ahol kávézók és járatok, könyvesboltok és sátorok találhatók.
Akkor láttam, amikor először léptem rá 2016-ban. Nagyon rövid nyaralásra mentem, mindössze három napra, de titkos küldetésem volt bennem: Cortázar városának újjáépítése, amint sétáltam. Ugyanazokra a helyekre akartam lépni, mint a cronopio, ugyanazokat a kávékat akartam meginni, amelyeket ő vett, és szemével az utcára nézett, végigvezetve csodálatos munkáján. De természetesen nem minden úgy alakul, ahogyan az elvárható.
A repülőtér és a város között éjfélkor komor volt a forgalom, mindenhol a fények ellenére. A repülőgépből a várost fényoltárként, izzó rácsként látta, amely betört a Pampák hatalmas feketeségébe. Aludhattam volna az út nagy részét, az áldozata jet lag, ha nem azért, mert fennáll a veszélyem, hogy felébredek, mint a "The Night Face Up" főhőse valahol másutt, és hiányzik a megérkezésem a dél-amerikai fővárosba.
Hajnali kettőkor szálltam ki a taxiból. A Callaóban és Santa Fe-ben található szálloda csendesnek, de zsúfoltnak tűnt, mintha az idő ellenére senki sem tudta volna, hogy aludnia kellene. Hallucinált, álmatlan város, nagyon illeszkedik Cortazar munkájához, pazar az álmatlan éjszakákban. Úgy tűnt, hogy a körülöttem lévő építészet kitépett Európából, amelyet tizenkét órája hagytam otthon. Bementem a szállodába és aludni készültem.
Az első nap
Hajnali tízkor a forgalom zajára ébredtem. Elvesztettem az első napsugarakat, és sietnem kellett, ha ki akartam használni a homályos téli napokat. Szigorú útitervemben szerepelt az Ouro Preto kávézó, ahol azt mondják, hogy Cortázar egyszer kapott egy csokor virágot - nem tudom melyiket - miután részt vett egy karambolában egy bemutatón. Ez egy gyönyörű történet, amely benne van Cortázar Buenos Airesért, Buenos Aires Cortázarért írta Diego Tomasi.
Meg akarta látogatni az északi könyvesboltot is, ahol csomagokat hagytak neki, mivel a tulajdonos az író személyes barátja volt. Ehelyett kimentem reggelizni a croissant-t és édességet tartalmazó kávék hullámzása között, amelyből a Buenos Aires cukrászda áll. Végül, miután több mint egy órát sétáltam és választottam, úgy döntöttem, hogy korán ebédelek, energiázom és sétálok. Találtam egy perui éttermet, igazi gasztronómiai gyöngyöt a városban, amiről senki vagy kevesen beszélnek, valószínűleg azért, mert idegen elem. És mindenki tudja, mennyire ellenállóak az argentinok kívülről.
A következő dolog az volt, hogy megvettem a SUBE-t és egy T Guide-ot, várostérképet, és több mint egy órát töltöttem a megfejtésével, mire feladtam és taxiba ültem. Buenos Aires egy tökéletesen négyzetes labirintus, nem lepődtem meg azon, hogy a sarkon bármelyik kanyarban bele tudok botlani a kronopió magas és szálkás alakjába, aki valamilyen titkos és lehetetlen küldetésre megy, vagy jön, mint például a Fantomái.
Végül megismertem a könyvesboltot és megismertem a kávézót. Meglepett, hogy nincsenek lemezek a nevében, vagy kartonfigurák, amelyek reprodukálják. Azt mondhatom, hogy jó időt töltöttem minden helyen, kávét iszogattam és híreket néztem, és soha nem hagytam abba, hogy szellemtársként ne érezzék hiányukat. Hol vagy, Cortázar, nem látlak?
Második nap
Egy jó éjszakai alvás és néhány órányi internetes konzultáció sokkal tisztábbá tette számomra a képet. A Plaza Cortázar homályos referenciaként jelent meg, éppúgy, mint a Café Cortázar, tele fényképekkel és híres kifejezésekkel regényeiből. Ott találtam Cortázart, akit nemrég a helyi képzeletbe véstek, olyan pazarnak Borgesben, Storniban vagy Gardelben. Miért nincs több Cortázar, tűnődtem, miközben a titokzatos nyomai mögé tévedtem? Hol voltak a szobrai és az utcái a nevével, az emlékének szentelt múzeumok, kissé nevetséges viaszszobra a Café Tortoni közelében, a Plaza de Mayo közelében?
A harmadik nap
Kiemelt, húsevő ebéd és több taxisofőrrel folytatott konzultáció után megértettem: rossz helyen kerestem Cortázart. A cronopio Buenos Aires-je nem ez volt, hanem az, amiről álmodtam, és ez a bőröndömben található különféle könyvekben meg volt írva. Ott volt a város, amelyet üldözött, mint alvajárók, délben.
És amikor ezt megértettem, hirtelen tudtam, hogy indulhatok vissza.
- Ez szolgálhat Önnek: Jelentés
