Tartalom
Az élőlények oxigénre van szükségük anyagcseréjük támogatásához. Ennek termékeként mérgező anyagot hoznak létre: szén-dioxidot. Az oxigén előállításának és a szén-dioxid eldobásának a folyamatát nevezzük lélegző.
A számunkra legismertebb lehelet a tüdő-: mind mi, mind a legközelebbi állataink (kutyák, macskák, madarak, lovak stb.) a tüdőre koncentrált légzőrendszeren keresztül lélegezünk. Vannak azonban más légzési módok is.
Az légcső rendszer ez egyfajta légzőrendszer, amelynek központja a légcső. Üres csövek hálózatából áll. Ezek a csövek kisebb átmérőjűek, amikor behatolnak a szövetekbe. A gázok ezen a csőhálózaton keresztül akár passzív rendszeren (diffúzió), akár aktív rendszeren (szellőzés) keresztül mozoghatnak.
A légcső rendszer sajátossága, hogy a csövek olyan kis átmérőjűek (kevés mikrométer), hogy közvetlenül biztosítják az oxigénsejteket, a keringési rendszer bevonása nélkül (mint a tüdő légzésében fordul elő).
A légcsővel rendelkező állatok:
- Ízeltlábúak: Ez a legváltozatosabb és legszámosabb állati menedékhely. Ezért noha egyes földi ízeltlábúaknak légcsöve van a légzésük, nem mindegyikben van jelen. Az ízeltlábúak Gerinctelenek külső csontvázuk és összekötött függelékeik vannak.
- Onchophorák: Kicsi állatok, sok végtaggal, amelyek karmokkal és hosszúkás alakkal végződnek. Hasonlóak a férgekhez vagy hernyókhoz, de szemük és / vagy antennájuk van. Olyan rovarokkal és pókfélékkel táplálkoznak, amelyeket csapdába ejtenek egy általuk kiválasztott anyagnak köszönhetően, amely ragasztó.
Példák a légcső légzésére
Pókfélék (ízeltlábúak): A pókok mellett a gallyak, az atkák és a skorpiók is pókfélék. A következő szervek egyike lehet, vagy mindkettő egyszerre:
- Filotracheák: Ezeket a szerveket "könyvtüdőnek" is nevezik. Lyukak a hasfalban (intussusception). A fal egyik oldalán lamellák vannak: a falban lévő redők, amelyeket rudak kötnek össze. A vér ezeken a lamellákon belül van, és gázcsere történik ott. A légkamra hátsó falának izomzatának összehúzódása miatt a kamra szellőztethető. Azok a pókok, amelyeknek csak könyvtüdeje van, a mesothelae (primitív pókféle), a skorpió, az uropigia, az amblipigia és a skizomida.
- Tracheák: Hasonlóak a rovarokéhoz, vagyis elágazó csövek hálózata. A légcső jelenlétében a keringési rendszer csökken. A légcsövek ugyanis lehetővé teszik az oxigén közvetlen eloszlását a sejtekben, és nem igénylik a keringési rendszer beavatkozását. A légcsöveken keresztül lélegző pókok a ricinulidák, a pseudocorpoionok, a solífuosok, az opilionok és az atkák. Az araneomorfok (átlós chelicerae pókok) általában mindkét rendszert kombinálják.
Myriapodok (ízeltlábúak): Százlábúak, ezerlábúak, pauropodák és szimfillák. Több mint 16 000 myriapod faj létezik. Légcsőrendszere a rovarokéhoz hasonló felépítésű.
Rovarok (ízeltlábúak): A rovarok légcső-rendszerét a következők alkotják:
- Stigmák (más néven spiracle-k): lekerekített pórusok, amelyek a légcsövet összekapcsolják a külsővel. Vannak olyan üreggel (kamra vagy pitvar), amely minimalizálja a vízveszteséget és megakadályozza a nem kívánt anyagok (por vagy paraziták) bejutását a szőrszálaknak vagy töviseknek köszönhetően.
- Tracheák: Ezek a csövek, amelyeken keresztül a légzőgázok keringenek. Tenidiumnak nevezett spirálgyűrűik vannak, amelyek megakadályozzák őket az összeomlásban.
- Trachealák: A tracheák következményei, vagyis vékonyabbak és a szövetekbe hordják a gázokat. Közvetlen kapcsolatba kerülnek a sejtekkel.
Onichophorák: Bársonyos férgeknek is nevezik őket. Trópusi területeken élnek, és inkább a nedves földi környezetet kedvelik. A légcsövek légcsövei rögzített átmérővel rendelkeznek. Minden légcsőegység kicsi és csak a közeli szövetekhez juttatja oxigént.
Ez szolgálhat Önnek:
- Tüdő lélegző állatok
- Bőrrel lélegző állatok
- Kopoltyúval lélegző állatok
