Etopeia

Tartalom

• Példák Etiópiából

Az etopeia Ez egy retorikai alak, amely az ember erkölcsi és pszichológiai tulajdonságainak leírásából áll. Például: Mindig az osztály hátsó részében ült. Csendes volt, félénk, de sokkal intelligensebb, mint a többi, bár ügyelt arra, hogy észrevétlen maradjon. Az a néhány alkalom, amikor részt vett az órán, gyenge hangjával, amelynek emelésével küzdött, olyanokat mondott, amelyek mindannyian szótlanok maradtak. Mondhatni, hogy kulturált, átgondolt és emlékezetes, valamint kreatív.

Az idő múlásával további jellemzőkkel egészült ki, amelyek lehetővé teszik a karakter megértését, például személyiségét, szokásait, meggyőződését, érzéseit, attitűdjeit és világképét.

Az ethopeia különbözik a proszopográfiától (a szereplők fizikai megjelenésének leírása) és a portrétól (irodalmi eszköz, amely a karakterek leírásában egyesíti a külső és belső jellemzőket).

Jellemzően az etióp akkor fordul elő, amikor egy karakter hangot kap arra, hogy kifejezze magát sajátos kifejezései, beszédmódja és képei révén. Ebben az értelemben arról van szó, hogy hagyjuk a karaktert önmagáért beszélni, párbeszéd, monológ vagy belső monológ segítségével.

Az etopeia színházi jellegű erőforrásnak tekinthető, mivel arra kényszeríti az olvasót, hogy belépjen a karakter pszichéjébe, és a leírás pszichés fokát képviseli.

• Lásd még: Retorikai ábrák

Példák Etiópiából

1. Rutinjaik olyan szigorúak voltak, hogy a szomszédok használták őket az órájuk beállításához. Ez Kant filozófus volt, aki talán beteges arcszíne miatt haláláig ragaszkodott a pontossághoz és a kiszámíthatósághoz. Minden nap hajnali ötkor kelt, nyolctól tízig vagy héttől kilencig, attól függően, hogy melyik nap volt, magánórákat tartott. Szerette az utóétkeztetést, amely akár három órán át is eltarthat, és később, mindig ugyanabban az időben, sétálni fog a városában, ahonnan soha nem ment el - majd az olvasásnak és a meditációnak szentelte magát. Tízéves korában vallásosan elaludt.
2. Egyetlen istene a pénz volt. Mindig figyelmes arra, hogyan lehet eladni, még az eladhatatlanokat is, néhány naivnak, aki az állomáson találkozott, akit szavakkal és bemutatókkal még egy gombnyomással is el tudott ragadni. Számára minden megérte az eladást. Az igazság soha nem az ő északi része volt. Ezért becenevén szofistának hívták.
3. Mosolyában látni lehetett szomorú múltját. Ennek ellenére elhatározta, hogy ott hagyja, a múltban. Mindig kész mindent odaadni másokért. Még az is, ami nekem nem volt. Így élte életét, arra törekedve, hogy az átélt fájdalom ne váljon bosszúvá, nehezteléssé vagy nehezteléssé.
4. Akik valóban ismerték apámat, kiemelik a munka, a család és a barátok iránti szenvedélyét. A kötelesség és felelősség soha nem korlátozta humorérzékét; neki sem volt viszketése, hogy mások előtt megmutassa vonzalmát. A vallás benne mindig kötelezettség volt, soha nem volt meggyőződés.
5. A munka soha nem volt az ő dolga. A rutin is. Bármelyik óráig aludt, és véletlenül fürdött. Ennek ellenére a környéken mindenki szerette, mindig segített nekünk kicserélni a csapok kis kürtjét vagy a kiégett izzókat. Továbbá, amikor meglátta, hogy dolgokkal megrakva érkezünk, elsőként ajánlott fel segítséget. Hiányozni fogunk.
6. Művész volt, még a kinézete szempontjából is. A részletekre figyelve minden sarokban talált egy művet. Számára minden hang lehet dal, és minden mondat, néhány vers töredéke, amelyet senki sem írt. Erőfeszítése és elhivatottsága minden egyes számban látható, amelyet hátrahagyott.
7. A szomszédom, Manuelito különleges lény. Minden reggel hatkor elvezeti sétálni azt a groteszk kutyát. Dobol, vagy legalábbis azt állítja magáról. Tehát 9-től egyig, aki tudja, hány óráig, az épület hobbija miatt dübörög. Esténként az egész épület bűzlik olyan ismeretlen receptek elkészítésével, amelyeket egyszer a nagymama tanított neki. A kölyökkutya zajának, illatainak és ugatásának ellenére Manuelito szereti magát. Mindig kész segíteni másokon.
8. Nyilván a felesége hagyta el. És azóta az élete szétesett. Minden este a szomszédos teraszon látták egy üveg legolcsóbb borral és egy mosatlan pohárral. A tekintete mindig elveszett.
9. Soha nem nyúlt a mikrohullámú sütőhöz. Lassú tűz és türelem volt számára, nagyanyám, a kulcsa minden receptnek. Mindig az ajtóhoz támaszkodva várt minket, kedvenc ételeinkkel már az asztalra terítve, és figyelmesen figyelt minket, miközben zavartalan mosollyal élveztük az egyes falatokat. Minden szombaton 7-kor el kellett kísérnünk misére. Ez volt az egyetlen napszak, amikor komoly és csendes volt. A nap további részében megállás nélkül beszélt, és valahányszor nevetett, minden megremegett körülötte. A növények voltak a szenvedélyek másik részei. Úgy gondozta őket, mintha gyermekei lennének: itatta, énekelte és úgy beszélt velük, mintha hallanák.
10. A szavak soha nem voltak az ő dolga, mindig hallgatott: attól kezdve, hogy megérkezett az irodába, mindig kifogástalan öltönyében, egészen addig, amíg az óra hatot ütött, amikor hang nélkül kiadott. Amikor a homloka csillogott az izzadságtól, az aggodalom miatt ébresztette fel, hogy néhány szám nem zárja be. A ceruzáit, amelyekkel végtelen számításokat végzett, mindig megharapták. Most, hogy nyugdíjas, szemrehányást teszünk magunknak, hogy nem hallottunk róla többet.
11. Élete fáradhatatlan sétájában hasonlít a polgári szellem evangélistájára, akinek hat évtizede látott hatalmas prozeliták zuhanását látta el tömegekkel, kiszabadította a gályarabszolgákat, távolságokat látott el, a szenvedély lenyűgöző aratását érezte, a sajátját árusítónak érezte a drága a jóság és az esze szantálfája. (Guillermo Leon Valencia)
12. Borzasztó piros virágok nyílnak békés arcuk alatt. Ők a kezem által termesztett virágok, egy anya keze. Életet adtam, most el is veszem, és semmilyen varázslat nem képes helyreállítani ezen ártatlanok szellemét. Soha többé nem teszik a nyakamba apró karjaikat, nevetésük soha nem hozza fülembe a gömbök zenéjét. Ez a bosszú édes hazugság. (Médeia, Sophokles szerint)
13. De sajnos! Apáméhoz hasonló sors éri. Tantalus lánya vagyok, aki együtt élt az istenekkel, de a lakoma után kizárták az istenek társaságából, és mivel Tantaloszból származom, szerencsétlenségekkel megerősítem származásomat. (Níobe, Euripides szerint)
14. A legnevezetesebb polgár, Metellus Scipio lánya, Pompeius felesége, hatalmas hatalommal rendelkező herceg, a legdrágább gyermekek anyja, minden irányba megrázom magam olyan csapások tömegétől, hogy a fejemben vagy az én csendemben feltételezhetem őket. gondolatok, nincsenek szavak vagy kifejezések, amelyekkel kifejezhetném azokat. (Cornelia, Plutarco szerint)
15. Don Gumersindo […] hasznos volt […]. Együttérző […] és mindent megtett annak érdekében, hogy mindenki kedvére tegyen és hasznos legyen, még akkor is, ha ez munkába, álmatlanságba, fáradtságba került, mindaddig, amíg ez nem került neki igazi […] Vidám és viccek és gúnyolódások barátja […] kezelésének kényelme [...] és diszkrét, bár kevés tetőtéri beszélgetés (In Pepita Jimenez szerző: Juan Valera)

Kövesse:

• Leírás
• Helyrajzi leírás