Természetes és mesterséges ökoszisztémák

Tartalom

• Természetes és mesterséges
• A természetes ökoszisztémák típusai
• Példák a természetes ökoszisztémákra
• Példák a mesterséges ökoszisztémákra

Az ökoszisztémák egy adott térben élő lények rendszerei.

Ezek a következőkből állnak:

• Biocenosis: Más néven biotikus közösség. Ez a szervezetek (élőlények), amelyek az egységes feltételek azonos terében léteznek együtt. Mindkettő különféle fajait tartalmazza Flóra és fauna.
• Biotóp: Ez egy meghatározott terület, ahol a környezeti feltételek egységesek. Ez a biocenózis létfontosságú tere.

Minden ökoszisztéma rendkívül összetett, mivel magában foglalja a különféle organizmusfajok, valamint az ökoszisztémákkal való kapcsolatok hálózatát abiotikus tényezőkmint például a fény, a szél vagy a talaj inert elemei.

Természetes és mesterséges

• Természetes ökoszisztémák: Ők azok, amelyek emberi beavatkozás nélkül fejlődnek. Sokkal változatosabbak, mint a mesterségesek, és széles körben osztályozták őket.
• Mesterséges ökoszisztémák: Emberi cselekvés által jönnek létre, és korábban nem léteztek a természetben.

A természetes ökoszisztémák típusai

Vízi ökoszisztémák

• tengeri: Ez volt az egyik első ökoszisztéma, mivel bolygónkon az élet a tengerben keletkezett. A lassú hőmérséklet-ingadozások miatt stabilabb, mint az édesvízi vagy a szárazföldi ökoszisztémák. Lehet:
  • Fotikus: Ha egy tengeri ökoszisztéma elegendő fényt kap, fotoszintézisre képes növényeket tartalmazhat, ami az ökoszisztéma teljes többi részét érinti, mivel a szervezetek képesek szervetlen anyagokból szerves anyagokat létrehozni. Vagyis ők kezdik a tápláléklánc. Ezek a strandok, korallzátonyok, folyótorkolatok stb. Ökoszisztémái.
  • Apotikus: Nincs elég fény a fotoszintézishez, ezért ezeknek az ökoszisztémáknak hiányoznak a fotoszintetikus növények. Kevés az oxigén, az alacsony hőmérséklet és a magas nyomás.Ezek az ökoszisztémák a mély tengerben, a mélységi zónákban, az óceáni árokban és a tengerfenék nagy részében találhatók.
• Édes víz: Ezek a folyók és tavak.
  • Lotikus: Folyók, patakok vagy források. Ezek mind olyanok, amelyekben a víz egyirányú áramot képez, folyamatos fizikai változás állapotát és a mikro-élőhelyek (heterogén feltételekkel rendelkező terek) sokféleségét mutatja be.
  • Lentic: Lagos, lagúnák, torkolatok és mocsarak. Olyan víztestek, ahol nincs állandó áram.

TERESTERI ÖKOSZISZTÉMÁK

Azok, ahol a biocenosis a talajban vagy az altalajban alakul ki. Ezen ökoszisztémák jellemzői a nedvességtől, a hőmérséklettől, a tengerszint feletti magasságtól (a tengerszinthez viszonyított magasságtól) és a szélességtől (az Egyenlítő közelségétől) függenek.

• fák: Tartalmazza az esőerdőket, a száraz erdőket, a mérsékelt égövi erdőket, a boreális erdőket és a szubtrópusi erdőket.
• Cserjék: Bokros növényeik vannak. Lehet cserje, xerophil vagy láp.
• Gyepek: Ahol a gyógynövények nagyobb mértékben vannak jelen, mint a cserjék és a fák. Lehet préri, szavanna vagy sztyepp.
• Tundra: Ahol nagyobb számban találhatók mohák, zuzmók, gyógynövények és kisebb cserjék. Fagyott altalajuk van.
• Sivatag: Megtalálhatók szubtrópusi vagy trópusi éghajlaton, de jégtakarókban is.

HIBRID ECOSYSTEMS

Ezek azok, amelyek eláraszthatóak, szárazföldi vagy vízi élővilágnak tekinthetők.

Példák a természetes ökoszisztémákra

1. Folyam (vízi, édes, lótusz): Vízfolyás, amely folyamatosan folyik, de alacsonyabb áramlással, mint a folyó, ezért eltűnhet a száraz bódékban. Általában nem hajózhatók, kivéve azokat, amelyeknek alacsony a lejtése és jelentős az áramlásuk. De mindenesetre csak nagyon kicsi hajók, például kenuk vagy tutajok használhatók. A patakoknak vannak gázlónak nevezett területei, amelyek olyan sekélyek, hogy gyalogosan is átkelhetők. Kis halak, rákfélék és rovarok sokasága kétéltűek. A növények elsősorban édesvízi algák.
2. Száraz erdő (földi, erdei): xerophil, hiemisilva vagy száraz erdőnek is nevezik. Erdős, közepes sűrűségű ökoszisztéma. Az esős évszakok rövidebbek, mint a száraz évszakok, ezért a víz rendelkezésre állásától kevésbé függő fajok fejlődnek ki, például a lombhullató fák (elveszítik leveleiket, ezért nem veszítenek annyi nedvességet). Általában esőerdők és sivatagok vagy lepedők. Hőmérséklete egész évben meleg. Majmok, szarvasok, macskafélék, különféle madarak és rágcsálók élnek ezekben az erdőkben.
3. Homokos sivatag (sivatagi föld): A talaj főleg homok, amely a szél hatására dűnéket képez. Konkrét példák:

a) Kalahari-sivatag: Annak ellenére, hogy sivatag, sokféle fauna jellemzi, beleértve a rágcsálókat, antilopokat, zsiráfokat és oroszlánokat.
b) Szahara sivatag: A legmelegebb sivatag. Területe több mint 9 millió négyzetkilométer (Kína vagy az Egyesült Államok területéhez hasonló terület), amely Észak-Afrika nagy részét lefedi.

1. Köves sivatag (sivatagi föld): Talaja sziklából és kövekből áll. Hamada-nak is hívják. Homok van, de kis mennyisége miatt nem képez dűnéket. Ilyen például a Draa-sivatag, Marokkó déli részén.
2. Sarki sivatag (sivatagi föld): A föld jégből van. Az eső nagyon kevés, a víz pedig sós, ezért az állatoknak (például a jegesmedvéknek) éppen az elfogyasztott állatoktól kell beszerezniük a szükséges folyadékot. A hőmérséklet nulla fok alatt van. Ezt a fajta sivatagot indlandisnek nevezik.
3. Tengerfenék (apotikus tengeri): A "hadal" nevű területen található, amely a mélység zónája alatt van, vagyis az óceán legmélyebb: több mint 6000 méter mély. A fény és a magas nyomás teljes hiánya miatt a rendelkezésre álló tápanyagok nagyon kevések. Ezeket az ökoszisztémákat nem vizsgálták kellőképpen, ezért csak léteznek hipotézis lakosain nem igazolták. Úgy vélik, hogy túlélik a tengeri hónak, amely szerves anyag, amely részecskék formájában esik az óceán legfelületesebb rétegeitől a fenékig.

Nagy homokos sivatag: Ausztrália északnyugati részén található. Faunája között tevék, dingók, goannák, gyíkok és madarak találhatók.

1. Mocsár (hibrid): A tengerrel határos szárazföld mélyedésében alakul ki. Általában ez depresszió Egy folyó áthaladásával képződik, így a friss és a sós víz keveredik a környéken. Ez egy vizes élőhely, vagyis olyan terület, amelyet gyakran vagy tartósan elárasztanak. A talajt természetes módon iszap, agyag és homok trágyázza. Az egyetlen olyan növény, amely ebben az ökoszisztémában növekedhet, képes ellenállni a só koncentrációjának a vízben, amely megközelíti a 10% -ot. Másrészt a fauna nagyon változatos, a mikroszkopikus organizmusok mint a bentos, a nekton és a plankton a puhatestűekhez, rákfélékhez, halakhoz és nyulakhoz.
2. Kontinentális platform (tengeri fotó): Ennek az ökoszisztémának a biotópja a neritikus zóna, vagyis a tengeri zóna, amely a part közelében van, de nincs közvetlen kapcsolatban vele. 10 méter mélytől 200 méterig tartják. A hőmérséklet ebben az ökoszisztémában stabil marad. Nagy állatbősége miatt ez az előnyben részesített terület a horgászathoz. A növényvilág azért is bőséges és változatos, mert a napfény elegendő intenzitással érkezik a fotoszintézis lehetővé tételéhez.
3. Trópusi rét (szárazföldi, gyep): Az uralkodó növényzet a füvek, rohamok és füvek. Ezen rétek mindegyikén több mint 200 füves faj található. A leggyakoribb azonban az, hogy csak két vagy három faj dominál. Az fauna között vannak növényevők és madarak.
4. Szibériai tundra (földi tundra): Oroszország északi partvidékén található, Nyugat-Szibériában, a Jeges-tenger partján. Az ezt a szélességet elérő szűkös napfény miatt tundra ökoszisztéma alakult ki, amely fenyő és lucfenyő erdővel határos.

Példák a mesterséges ökoszisztémákra

1. Rezervoár: Amikor a vízerőmű Mesterséges tavat (víztározót) általában úgy hoznak létre, hogy lezárják a folyó folyását és így túltengik. A már létező ökoszisztémák alaposan módosulnak, mivel a szárazföldi ökoszisztémákkal vízi ökoszisztémákká válnak, ha tartósan elárasztják őket, és a folyó lótuszi ökoszisztémájának egy része lencsés ökoszisztémává válik.
2. Termőföldek: Biotópja termékeny föld. Ez egy olyan ökoszisztéma, amelyet az ember 9000 éve teremtett. Különféle ökoszisztémák léteznek, nemcsak az ökoszisztémáktól függően A termés típusa hanem a termesztés módja is: használnak-e műtrágyát vagy sem, agrokémiai anyagokat használnak-e stb. Az úgynevezett biokertek olyan növények területei, amelyek nem használnak mesterséges vegyszereket, hanem magukból a növényekből nyert anyagok révén ellenőrzik a rovarok jelenlétét. Másrészt az ipari növényterületeken az összes jelenlévő organizmus szigorú ellenőrzés alatt áll, olyan vegyi anyagok révén, amelyek megakadályozzák a szervezetek nagy részének növekedését, kivéve a termesztetteket.
3. Nyílt aknabányák: Ha értékes anyag lerakódását fedezik fel egy bizonyos területen, akkor az a külszíni bányászat. Noha a bányászat ezen formája olcsóbb, mint mások, sokkal mélyebben hat az ökoszisztémára is, létrehozva egy sajátot. A felszínen levő növényzet, valamint a kőzet felső rétege eltávolításra kerül. A növények nem élnek túl ezekben a bányákban, de rovarok és mikroorganizmusok sokasága létezhet. A bányák talajában bekövetkező állandó változás miatt más állatok nem telepednek le.
4. Üvegház: A növekvő ökoszisztéma sajátos formája, amelyben a hőmérséklet és a páratartalom magas, kihasználva a napenergia koncentrációját egy meghatározott térben. Ezt az ökoszisztémát, ellentétben a termőföldekkel, nem befolyásolja a szél, az eső vagy a hőmérsékletváltozás, mivel ezeket a tényezőket (a levegő mozgását, a páratartalmat, a hőmérsékletet) az ember ellenőrzi.
5. Kertek: A gyepekhez hasonló ökoszisztémák, de lényegesen alacsonyabb a növény- és állatváltozatuk, mivel a növényvilágot az ember választja ki, és az állatvilágba általában csak rovarok, apró rágcsálók és madarak tartoznak.
6. Patakok: Létrehozhatók mesterségesen természetes forrásból (folyó vagy tó) vagy mesterségesen (szivattyúzott víz). Egy csatornát ásnak a kívánt formával, és biztosítják a lejtést a megfelelő irányban. A csatornát kövek vagy kavicsok boríthatják annak biztosítására, hogy a víz átáramlásából származó erózió ne változtassa meg a tervezett alakot. Ezeknek a mesterséges patakoknak az ökoszisztémája azzal a mikroorganizmusokkal kezdődik, amelyeket a víz magával hoz, algákat rakva le a folyó fenekére és oldalaira, és vonzza a rovarokat. Ha a forrás természetes, akkor a származási ökoszisztémában élő állatokat (halakat és rákokat) is tartalmazza.
7. Városi környezet: A városok olyan ökoszisztémákat alkotnak, amelyek az emberi cselekvés előtt nem léteztek. Ezek az ökoszisztémák változtak a legjobban az elmúlt évszázadokban, jelentősen módosítva a bennük élő fajokat, valamint a velük kölcsönhatásba lépő abiotikus tényezőket. Az egyetlen tényező, amely változatlan maradt, az emberi lények magas koncentrációja, bár ez egyre növekszik. Mind a városok, mind a városok talaja mesterséges anyagokból készül (csökkentett mennyiségű természetes talajú "zöldfelület"). Ez az ökoszisztéma a föld felett a légtérbe, de a föld alá is kiterjed, házakat, víztározókat, vízelvezető rendszereket stb. Alkotva. Ebben az ökoszisztémában a kártevők gyakoriak a népsűrűség miatt.

• Kövesse: Ökoszisztéma példa