Tartalom
Az aposztróf Ez egy olyan retorikai figura, amelyben beszédet, párbeszédet vagy elbeszélést röviden feltörnek, hogy képzeletbeli vagy valós karaktereket idézzenek elő. Ezzel az erőforrással megpróbálja lekötni a vevő figyelmét, és átadni egy érzést, ötletet vagy gondolatot.
Például:
Oh szomorú sötét felhők
milyen keményen jársz, vedd ki ebből a szomorúságból
és elvisz a hondurasokba
a tengertől merre mész!
(Gil Vicente, Rubena vígjátéka).
Általában az aposztróf a második személyt használja, és bizonyos esetekben "a semmihez való méltatásból" áll. Ezenkívül ezt az ábrát általában felkiáltójel vagy kérdőjel kíséri.
Mivel ennek az erőforrásnak a célja az üzenetnek kitett személy figyelmének lekötése, általában olyan beszédekben használják, amelyek előkészítették a szóbeli továbbítást, például egy darab forgatókönyvében. A költészetben is széles körben használt erőforrás.
Ez az irodalmi alak nagyon visszatérő volt az ókori Görögország darabjaiban, amelyekben a szereplők a nyilvánosságnak háttal ejtették a darabokat.
- Segíthet: Lírai versek
Példák aposztrofára
- Oh erényes, csodálatos háború!
Benned a veszekedések esedékesek voltak,
benned haldoklónk élt
dicsőségért a mennyben és hírnévért a földön,
benned a kegyetlen lándzsa soha nem téved
nin fél a rokonoktól ontott vértől;
visszavonja a concordes-t népünknek
ilyen vágyak és annyi desferra.(Juan de Mena, Fortuna labirintusa)
- Oh éjszaka, amelyet te vezettél!
Ó éjszaka, szebb, mint a hajnal!
Ó éjszaka, amit összeraktál, szeretett és szeretett,
szeretetté vált a szeretetté!(Keresztes Szent János, Sötét éjszaka)
- ÉlettartamMit adhatok neked
Istenemnek, aki bennem él,
ha nem veszít el téged
hogy jobban élvezzem Őt?(Jézus Szent Terézje, Anélkül élek, hogy a sajátomban élnék)
- Után, Ó, a hisztéria virága!sírtál és nevettél;
csókjaid és könnyeid a számban voltak;
a nevetésed, az illataid, a panaszaid az enyémek voltak.(Ruben Dario, Százszorszép)
- Jön, szelíd éjszaka, gyengéd és borongós éjszaka,
add nekem a Rómeómat, és amikor meghalok,
vágd ezer apró csillagra:
az ég olyan szép lesz
hogy a világ, szerelmes az éjszakába,
abbahagyja a bántó nap imádatát.(William Shakespeare, Rómeó és Júlia).
- Óriási hullámok hogy ordítást szakítasz
az elhagyatott és távoli strandokon,
hablapokba csomagolva,
Vigyél magaddal!(Gustavo Adolfo Becquer, Rhyme LII).
- És meztelenül tűnt fel ...
Oh életem szenvedélye, költészet
meztelen, az enyém örökké!(Juan Ramón Jiménez, Először tiszta lett).
- Oh édes ruhákat találtam gonoszságomnak,
édes és boldog, amikor Isten akarja,
együtt vagytok az emlékezetemben
és vele halálomban varázsolt!(Garcilaso de la Vega, X szonett)
- Folytatás: Retorikai vagy irodalmi alakok
