15 Példák idézetekre - Enciklopédia

Tartalom

A szöveges idézés típusai
Különleges jelek
Példák rövid idézetekre
Hosszú szöveges idézési példák
Parafrázis vagy idézet?
Példák parafrázisokra

A szöveges idézet a tartalom kölcsönzésének egy olyan formája, amely egyértelművé teszi az olvasó számára, hogy amit mondanak, az valaki más szava. Ezt a műveletet hivatkozásnak nevezik, és ez lehetővé teszi az olvasó számára, hogy mikor olvasson szerzőt, és mikor olvassa el azokat a szövegeket, amelyeket az adott szerző megvizsgált, valamint tájékoztató kulcsokat is biztosít, hogy továbbmehessen az eredeti könyvhöz.

Valahányszor egy már közzétett ötletet veszünk és felhasználjuk, vagy ha saját ötleteink előidézése érdekében vizsgálunk, akkor számolnunk kell azzal, hogy minden egyes dolog honnan származik, és meg kell különböztetnünk, mi a sajátunk, és ami idegen. Ellenkező esetben a plágium, az intellektuális tisztességtelenség egyik formája, amely büntetésekhez és problémákhoz vezethet. A plágium a lopás egyik formája.

Mind a szöveg szó szerinti idézete, mind a végleges bibliográfia szabványosított módszertani modellek alapján készül. A legismertebbek az APA (American Psychological Association) és MLA (angolul: Association of Modern Languages).

Segíthet: Bibliográfiai idézetek

A szöveges idézés típusai

Rövid idézetek (kevesebb, mint 40 szó). Be kell építeni őket a szövegbe, anélkül, hogy meg kellene szakítani a folyamatot vagy az elrendezést. Ezeket idézőjelekbe kell foglalni (amelyek az eredeti szöveg elejét és végét jelzik), hivatkozással együtt az idézet bibliográfiai adataival együtt:

- A könyv megjelenésének éve. Ez különösen fontos, ha több könyv is szerepel, amelyeket ugyanaz a szerző idéz, mivel évenként meg fogják őket különböztetni.
- Az idézett oldal vagy oldalak száma. Általában a "p" rövidítés előzi meg. vagy "o." Több oldal esetén az elsőt és az utolsót idézzük, elválasztva egy rövid kötőjelgel: pp. 12-16. Külön, de szakaszos oldalak esetén vesszőket kell használni: pp. 12, 16.
- A szerző vezetékneve. Bizonyos esetekben, ha a vezetéknevet az idézés előtt nevezték el, vagy egyértelmű, hogy kinek tartozik, akkor ez az információ a zárójelben elhagyható.

Hosszú idézetek (40 vagy több szó). A hosszú idézeteket külön bekezdésben kell elhelyezni, elválasztva az oldal bal szélétől, két (2) füllel behúzás nélkül, és egy ponttal kevesebbet a betű méretében. Ebben az esetben semmilyen idézőjelre nincs szükség, de a megbeszélés után a hivatkozást hozzá kell adni a fent említett adatokhoz.

Különleges jelek

A szöveges idézés mindkét esetben az alábbi jelek, rövidítések vagy karakterek némelyike jelenhet meg:

Zárójelek []. A zárójelben lévő szöveg rövid vagy hosszú idézetének közepén való megjelenés általában azt jelenti, hogy a köztük lévő szöveg nem része az idézetnek, hanem a kutatóé, aki kénytelen valamit tisztázni vagy hozzáadni ahhoz, hogy teljesen érthető.
Ugyanott. vagy uo. A latin kifejezés azt jelenti, hogy "azonos", és amelyet a hivatkozásban arra használnak, hogy elmondja az olvasónak, hogy egy szöveges idézet ugyanahhoz a korábban idézett könyvhöz tartozik.
cit. Ez a latin kifejezés "idézett mű" -et jelent, és olyan esetekben használatos, amikor egy szerző csak egy konzultált művet tartalmaz, elkerülve ezzel annak részleteinek megismétlését (mivel azok mindig megegyeznek), csak az oldalszámot változtatva.
Et. hoz. Ezt a latin rövidítést a fő szerzővel és számos munkatárssal rendelkező művek esetében használják, túl sok ahhoz, hogy teljes egészében felsorolható legyen. Ezért a megbízó vezetéknevét idézik, és ezt a rövidítést kíséri.
Ellipszis (…). Arra használják, hogy jelezzék az olvasó számára, hogy a kihagyott szövegnek van egy része, vagy az idézet kezdete előtt, utána, vagy annak közepén. Általában zárójelben használják.

Példák rövid idézetekre

Amint azt Foucault (2001) kutatásaiból láthatjuk, az őrület fogalma az ész szerves része, mivel „őrület nélkül nincs civilizáció” (45. o.).
Továbbá "a kulturális fogyasztás Latin-Amerikában eléri a legnagyobb mértéket a politikai és kereskedelmi diskurzusok áramlásához viszonyítva, és nem, mint Európában, a nemzetállamoktól fogalmazva" (Jorrinsky, 2015, 8. o.).
Ebben az értelemben kényelmes rátérni a pszichoanalízisre: "A lét tana a nyelv introjektálásának [kasztrálásának] eredményeként nyilvánul meg az egyénben" (Tournier, 2000, 13. o.).
Ezt erősíti meg Elena Vinelli az Elena Vinelli című mű előszavában, amikor azt állítja, hogy "a nemek szociokulturális felépítése különbözteti meg a női szubjektivitást a férfitól" (2000, 5. o.), Megértve ezzel a feminista látszatot, amely Sara Gallardo regényének hátterében áll.
Ezekkel a vizsgálatokkal nem sokkal többet lehet elvárni, kivéve "a gyanútlan igazság megtalálásának rövid csalódását", amint Evers (2005, 12. o.) Híres kutatási folyóiratában kijelentette.

Hosszú szöveges idézési példák

Így Gallardo regényében (2000) olvashatjuk:

… De a nők mindig csoportosan mennek át. Elbújtam és vártam. La Mauricia elhaladt a korsójával, én pedig elhúztam. Utána minden nap elszaladt, hogy megremegjen a férjétől való félelemtől, néha korán, néha későn, arra a helyre, amelyet ismerek. Abban a házban, amelyet kézzel készítettem, hogy feleségemmel éljek, a norvég gringo küldetésében a férjével él. (57. o.)

Ehhez kényelmes szembeállítani a francia szerző elképzelését:

Az egyetemes vallásokban, például a kereszténységben és a buddhizmusban, a rettegés és a hányinger előjátéka megszökik a tüzes lelki életből. Ennek a szellemi életnek, amely az első tiltások megerősítésén alapul, ennek ellenére megvan a párt értelme ... (Bataille, 2001, 54. o.)

Az írás találkozási és nézeteltérési pontot jelent az irodalmi tény körüli legpozitívabb és legromantikusabb nézetek számára, és képes szolgálni olyan megkülönböztetéseket, mint amelyeket Sontag (2000) tett:

Itt van a nagy különbség az olvasás és az írás között. Az olvasás hivatás, olyan szakma, amelyben a gyakorlattal egyre szakértőbbé válik az ember. Íróként, amit az ember felhalmoz, elsősorban a bizonytalanság és a szorongás. (7. o.)

Ez a "válás" fogalma szétszórtan megtalálható a filozófus munkájában. Ennek tisztázása azonban bonyolultnak tűnik:

A válás soha nem utánzás, hasonló cselekedet vagy alkalmazkodás egy modellhez, legyen az igazságosság vagy igazság. Soha nincs olyan kifejezés, amelyből ki lehetne indulni, vagy elérni vagy elérni. Két felcserélt kifejezés sem. A kérdés, mi az életed? Különösen hülyeség, hiszen amint valakivé válik, azzá válik, amivé válik, annyira, mint ő (...) Vége a bináris gépeknek: kérdés-válasz, hím-nő, férfi-állat stb. (Deleuze, 1980, 6. o.)

Így Freud és Albert Einstein levelezésében az alábbiak olvashatók:

… Sokkal fiatalabb vagy, mint én, és remélhetem, hogy mire eléri koromat, a „támogatóim” közé fog tartozni. Mivel nem leszek ezen a világon, hogy bizonyítsam, ezt az elégedettséget csak most tudom előre látni. Tudja, mit gondolok most: „Büszkén várva egy ilyen nagy megtiszteltetést, most élvezem ...” [Ez egy idézet Goethe Faustjából] (1932, 5. o.).

Parafrázis vagy idézet?

A parafrázis egy idegen szöveg újraértelmezése, az új szerző szavaival kifejezve. Ebben az esetben a kutató elolvassa egy másik szerző ötleteit, majd saját szavaival elmagyarázza azokat, anélkül, hogy abbahagyná annak a szerzőségnek tulajdonítását, akinek megfelel.

Bizonyos esetekben az átfogalmazott szerző neve zárójelben szerepel annak tisztázására, hogy az elképzelések nem a sajátjuk.

A szöveges idézet viszont kölcsön az eredeti szövegből, amelyben a hivatkozott szöveg egyáltalán nem avatkozik be vagy módosul. Mindkét esetben tiszteletben tartják az eredeti szöveg szerzőségét: a plágium soha nem érvényes lehetőség.

Példák parafrázisokra

Amint azt már számos kvantumfizikai könyvben elhangzott, az univerzum abszolút törvényei, amelyekkel a modern ember megpróbálta feltárni és megérteni, sokkal rugalmasabbak és relatívabbak (Einstein, 1960), mint azt korábban feltételezték.
Azonban az új nemzeti eszmék nem a társadalom legkonzervatívabb szárnyából származnak, hanem az, hogy paradox alternatív szerepet játszik ma Latin-Amerikában, szemben az azt ostromló baloldali populizmusokkal (Vargas Llosa, 2006). az úgynevezett "hosszú évtized" alatt.
Meg kell jegyezni, hogy azonban néha egy dolog dolog és semmi más (Freud, cit.), ezért kényelmes tudni, hogyan kell időben megszakítani a művészet pszichoanalitikus értelmezését, mielőtt az életrajzi determinizmusba kerülne.
Délkelet-Ázsia antropológiai irányzatai, amint arra már sok antropológus rámutatott, a kisebbségi kulturális tranzit olyan elemeit tartalmazzák, amelyek vonzóvá teszik a hegemón kultúrából érkező látogatók számára (Coites et. Al., 1980), de nem a helyi szomszédok számára. .
Ezenkívül Bataille ebben a tekintetben egyértelmű volt, elhatárolva álláspontját a posztromantikusok tipikus halotti lenyűgözésétől, szembeszállva a munkával, mint megrendeléssel és elnyomással az erőszak iránti elbűvöléssel (Bataille, 2001).